Spoilerveszély! Aki még nem látta a filmet, és nem is akarja megtudni annak részleteit a megtekintés előtt, az ne olvasson tovább!

Sziasztok!

Mint bizonyára minden valamirevaló Indy rajongó, én is tűkön ülve vártam a végre-valahára mozikba került "Indiana Jones és a kristálykoponya királyságá"-t.  Elolvastam megannyi hírt, cikket a film készülése során, megnéztem a trailereket, és egyre jobban nőtt bennem az aggodalom (az izgalom mellett természetesen): nem lesz-e a film túl XXI. századi? Elérkezett aztán a pirosbetűs ünnepnap, és a premierre beültem negyedmagammal (gy.k. négyen voltunk). Táska a helyén, dzseki a helyén, kalap a helyén, Indiana Jones menü az ölemben, kezdődjék a móka!

A Lucasfilm Ltd. logója megmelengette a szívemet, uramatyám, el sem hiszem, kezdődik a múví, mi lesz itt? A Paramount szokásos hegyvonulata most valahogy nem tűnt fel, mint a korábbi epizódokban, de lehet, hogy csak én nem láttam eléggé az izgalomtól (ígérem, amint még egyszer meg tudom nézni, pontosítok ezen a mondaton). (szerk.: Másodjára feltűnt, hogy az ürgelyuk a megoldás ;) ) Az első kisebb sokk azonban már itt a legelején, a főcímnél ért: hová lett az eredeti, hamisítatlan, trademarkolt Indiana Jones betűtípus? A kacskaringós felirat helyett egy jóval puritánabb, ezüstözött főcím díszelgett (hmm, utalás az ezüst-korra, '50-es évek, satöbbi?). Lehet, hogy csak én vagyok vaskalapos, de nekem valahogy máris kényelmetlen érzésem támadt. (szerk.: Azóta megnéztem újból a harmadik részt, és már ott is hasonló betűtípussal operálnak, szóval ezt "kicsit elnéztem".)
Aztán a következő képkockák még tovább növelték bennem a sokkot: egy kis földtúrásból aranyos kis ürge, vagy mi a fene mászik elő. Ez még oké, de komputer által megrajzolt ürge? Ez most komoly? Egy ványadt kis állatkára nem volt pénze a stábnak, már rögtön az első másfél percben CGI-t vetnek be?
Mielőtt azonban teljesen kétségbe eshettem volna, a további jelenetek élő szereplősek voltak, egy kis gyorsulási verseny a katonákkal hamisítatlan hangulattal, lövöldözés, aztán előkerült a mi drága Henry Jones Juniorunk is; "megfogyva bár, de törve nem". Harrison Ford ugyanolyan belevalóan alakítja a főhőst, mint 20 évvel ezelőtt, ehhez kétség sem fér. Az ember ettől a pillanattól kezdve elvarázsolódik, és a moziban mindenki kisgyermekké válik, aki a képernyő előtt ülve álmodozik arról, hogy egyszer majd ő is híres tudós lesz világmegváltó tulajdonságokkal. Indy első szava is fenomenális (szvsz), utánozhatatlan hangsúllyal: "Ruszkik." ("Russians.").
Szembe kerülünk a főgonoszokkal, megcsodálhatjuk a frigyláda "rejtekhelyéül" szolgáló raktárépületet kívül-belül (ez is mekkora ötlet!), és elindul az első pörgős akciójelenet is. A kis furcsaság csak a vége főcím után jutott eszembe: a hagyományoktól eltérően itt nincsen "mellékkaland", ami pedig szintén a Jones-filmek velejárója volt anno. Ki-ki döntse el, zavaró-e ez, vagy sem, szerintem egyáltalán nem baj, sőt, egy kis újdonság. A másik CGI förmedvény is ezekben a jelenetekben támad, amikor Indy egy teherautóval nekihajt egy halom ládának, mire azok szanaszéjjel repítik a mögöttük szaladó ruszkikat. Kaszkadőrökkel, valódi faládákkal sokkal szebbre sikerült volna ez a másfél másodperc, és az embernek sem keseredne meg a szájíze. De ez is magánvélemény.
És itt bele is ütköztünk a film szerintem legnagyobb problémájába, ami nem más mint a számítógép által kreált animációk. Oké-oké, tudom, hogy haladni kell a korral, a CGI szép, a CGI jó, de ebben a filmben a kelleténél jóval többet használtak Lucasék, és ez nem is vált előnyére. Könyörgöm, azért ez más kaliberű eposz, mint a Pókember, vagy a Hulk, nem lenne szükség ennyi csicsára. Ráadásul könnyen túlzásba is esik vele az ember; példa rá az atomrobbanásos scene, ami teljességgel felesleges volt a cselekmény szempontjából, ráadásul eléggé nevetséges is (Indy egy ólmos hűtőszekrényben vészeli át a gombafelhő pusztítását - egyetlen karcolás nélkül! Ehhez képest a láthatatlan átjáró a lovag barlangjában kutyafüle.). Azt viszont aláírom, hogy eszméletlenül látványos. Csak éppen semmi értelme.
A másik gond a CGI-vel, hogy néhol nagyon bugyuta hibák csúsznak bele. Erre egy kiváló példa a dzsungeles autó-tetején-kardozós jelenet, ahol Mutt és a szovjet csajszi (a nevét egyszerűen képtelen voltam megjegyezni) egy-egy száguldó járművön ácsorogva élet-halál harcot vívnak. Szó szerint. Csak a kedves készítők azt felejtették el, hogy ez a dzsungel egy dzsungel, tehát elvileg sok-sok fa, göröngy, bokor, miegymás vert tanyát benne. A két gépjármű viszont úgy hatol be százzal az erdőbe, mintha kétsávos autópályán közlekednének. Sehol nem kerülnek ki egy fát, nem ugratnak, alig-alig mozognak. Ez sajnos nem csak nekem tűnt fel, hanem mind a négyőnknek (mint ahogy az atomrobbanásos jelenet se aratott osztatlan sikert kis csapatunkban). Terepen, kaszkadőrökkel mennyivel életszerűbb és hihetőbb lett volna, nemde? Persze, csöppet veszélyes, de kalandfilmet forgattak, vagy mi a szösz. Ha Jackie Chan 1980 óta kibírja a látványosabbnál látványosabb (és cseppet sem veszélytelen) mutatványokat, akkor két-három kaszkadőr ezzel a feladattal is megbírkózott volna. Na, de hát a büdzsé, ugye... A rakétaautós érdekességről, meg a termeszhangyás agymenésről inkább nem nyilatkozom, szép, jó, csak értelme nincsen ebben a környezetben.
A harmadik dolog, amit néha túlzónak éreztem (nyugi, mondok azért majd jót is a filmről), az a humor. Az Indiana Jones filmekhez persze elengedhetetlen a humor, de ebben a részben néhol már inkább vígjáték kategóriába csap át a sztori, ami nem feltétlenül áll jól egy tökös kalandfilmnek. Hogy csak két példát említsek, az egyik a visszatérő ürgefamília (mi a fene ez a kis állat, tényleg? Valaki majd írja már meg, legyen oly kedves :) ), a másik a tarzanos jelenet. Huhh, meredek. Ezeken kívül viszont száz százalékos a felhasznált poénok minősége, olyan beszólások, bemozdulások vannak, hogy az ember még akkor is röhögne rajta, ha éppen aznap közölnék vele, hogy fél óra múlva vége a világnak.
Maga a témaválasztás is kicsit furcsa, de ezt hamar megszokja az ember, a megvalósítását viszont már kevésbé, pláne a film vége felé, ahol valósággal X-Akták életérzése van az egyszerű halandónak. Amiért még vérzik a szívem, az nem feltétlenül a bunyók redukált mennyisége (Indy egyébként is öregszik, ne várjunk el tőle félórás boxmeccseket), hanem az, hogy nem dördül el egyetlen lövés sem abból a bizonyos revolverből, aminek pedig olyan hangja van, hogy csak na. Egyetlen egyszer rántja csupán elő a régészprofesszor a lőfegyverét, de akkor is megkegyelmez az áldozatnak. Úgy látszik, az idős korral együtt jár a vajszívűség is.
Az utolsó kontra, amit még meg szeretnék említeni, az a film kiszámíthatósága. Sajnos, véleményem szerint felettébb együgyű rejtvényeket pakoltak bele ebbe az epizódba, szinte mindenre tudjuk azonnal a választ, már kiáltjuk is magunkban Jonesnak, mit csináljon, mit hová tegyen, kinek mutassa meg, stb. Kár érte, pláne három csodás fejtörőkkel ellátott rész után.

Akkor most térjünk át a pro oldalra, mert azért az is van bőven! Az egyik legfontosabb, amit már említettem, az a kiváló, utolérhetetlen színészi játék, amit Ford és csapata nyújt. Bármilyen helyzetben is vannak, mindig tökéletes karaktert alkotnak a színészek, egyszerűen bámulatos. Harrisonnak jól áll ez az "öregség", még ha nem is a smink teszi azzá... A CGI mentes akciójelenetekben azért visszaköszön a régi filmek varázsa, ami szintén egy nagyon jó pont (lásd utcai motorozós rész - vaze, nagyon odavág!). A finálé is remekre sikerült, nincs is szebb befejezés, mint egy esküvő, a kalapleesős jelenet pedig egyből a kedvencemmé vált. Hiába, na, azért csak sikerült megmutatniuk a fiúknak ismét, hogyan is kell kalandfilmet rendezni.
Az egész történetet kellemesen átjárja a közelgő "lantletétel", amikor vége szakad a kalandoknak, és megpihen a főhős. Nem vállal már be annyi mindent, megfontoltabb, bölcsebb, de azért még mindig kemény öklű. Az egyik ilyen fenomenális rész a másik nagy kedvencem, amikor Indy benézi az ostoros ugrálást a szovjetektől való menekülés közben. Még a szöveg is óriási ("A fenébe, ezt kicsit elnéztem!" / "Damn! I thought it was closer!")! Nagyon jól esett újra hallani a szállóigévé vált mondatot: "I have a bad feeling about this..." / "Nekem itt valami nem tetszik..."
Összességében nézve az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága messze nem egy rossz film a mai színvonalon, de ha az ember alapul veszi az előző három részt, bizony hagy némi kívánnivalót maga után, bár lehet, hogy csak én vagyok túl követelőző. A történet és a korrajz remek, tökéletes befejező epizód, de a megvalósításon nem kellett volna ennyit spórolni (könnyen beszélek, én nem rendeztem még filmet).

Szerettem volna itt még áradozni és szitkozódni egy darabig, ízekre bontva a filmet (pl. hogy miért marad egyfajta elvarratlan szál Mac kiléte), de egyrészt akkor sosem érek a cikk végére, másrészt meg már unok írni, és még dolgom is van az este folyamán :) Az viszont biztos, hogy amint megjelenik DVD-n, rohanok megvenni, és még kismilliószor meg fogom nézni itthon ülve. Ki tudja, tán a fentebb leírt szépséghibák idővel fel sem tűnnek, és ugyanolyan tökéletes műalkotássá válik ez a rész is számomra, mint a két évtizeddel ezelőttiek. Ámen. (szerk.: a DVD-pakk előrendelve :) )